Mindig nehéz olyan dologról írni, amivel kapcsolatban az ember tudja, hogy nem lesz képes objektív lenni. A Stranger Things ilyen nálam, tekintve, hogy ez a kedvenc sorozatom a Twin Peaks után. 2016-ban az első évad a semmiből robbant be a köztudatba, egyedi (de fiktív) '80-as évekbeli korrajz volt ez, tisztelgés az akkori idők kultikus filmjeinek (E.T., Harmadik típusú találkozások, Alien stb....), egy afféle családi-scifi-horror-szerelmi vallomás az alkotó Duffer tesóktól. Remek karakterek, kitűnő színészgárda, fantasztikus OST (Kylie Dixon és Michael Stein-é az érdem) és lebilincselő sztori (tovább inkább nem fokozom). 2017 őszén el is készült a Stranger Things 2, ami nagyjából ugyanazt hozta, mint az első évad, de a kötelező folytatás jegyekkel (nagyobb, hangosabb, több). Voltak is fanyalgók már akkor is (de ki nem szarja le őket?), de a 3. évad után biztosan még többen lesznek. Hogy miért? A Stranger Things 3. egyik alap koncepciója a változás. Azt pedig ugye nem mindenki viseli jól (manapság egyre kevesebben, a mai társadalom film/sorozatnézési toleranciaküszöbe a béka segge alatt van, lassan minden szarért petíciót kell indítani, vicc kategória). Ha eddig szeretted a ST-et, ezt is szeretni fogod. Ha elvből nem nézted, akkor nem ez az évad fog berántani. Ezért a cím, hogy hasonló az új évad. De mégis más. Hogy miben? Derítsük ki (a tovább után spoileresen)!

Kezdjük rögtön az elején az évad egyik alap konfliktusával: az oroszok már a spájzban vannak és lyukat akarnak ütni egy másik világba (mi tudjuk, hogy ez az Upside Down). Valamiért a vodkaszürcsölők nem rántották le ncore-ról az első két évadot, így nem tudják, hogy ez nem túl okos dolog. Hála az égnek nem is járnak sikerrel, de az évadnyitó főcím előtti jelenete (ami eddig mindegyik évad erős pontja volt) azért ad némi aggodalomra okot, nagyon messze nem járnak a dologtól. Lesz itt még baj ebből.

Gyors váltás, irány Hawkins, úgy is erre kíváncsi mindenki. A srácok nőnek mint a gomba: Eleven és Mike legfőbb elfoglaltsága a nonstop smárolás (Hopper legnagyobb bánatára), Lucas és Max is elvannak a maguk módján, Will továbbra is Will (erről majd később), Dustin pedig épp most jön haza egy hónapos táborból, de valamiért leszarják és mindenki a saját kis világával van elfoglalva. Már az első részben érződik, hogy Hawkins-ba beköszöntött a változás szele (és ez nem csak abban mutatkozik meg, hogy az előző két évaddal ellentétben, most nyári szünetbe került a cselekmény). Van aki fel akar nőni (túlságosan gyorsan is), van aki még nem. Ezek pedig olyan ellentétek, amik több kisebb darabra szétszedik ezt a szép nagy társaságot, majdnem az egész évadra. És ez olyan szempontból jól is működik, hogy nagyjából mindenki megkapja a maga idejét (bár nekem továbbra is Lucas a gyenge láncszem, baromi unalmas karakternek tartom). A #girlpower jegyében El és Max szoros barátságot kötnek, a Dustin & Steve páros továbbra is a sorozat legcoolabb momentumait szállítja, Mike és Lucas pedig kocsmafilozófusokként próbálják megvitatni a női nem rejtelmeit, több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel. És akkor ott van Will. Az már a 2. évadból is kiderült, hogy Noah Schnapp a gyerekek között a legjobb színész (sorry Millie Bobby Brown fanok), de most is remekel (inkább az első felében, a másodikban kicsit leül), külön kiemelném a Castle Byers lerombolását, az évad egyik legerősebb jelenete volt számomra. Kár, hogy utána annál többre nem futja, hogy libabőrös lesz a tarkója és bemond egy-két igazságot. Ez nem NS hibája, inkább a forgatókönyvé.

Vannak új karakterek is, itt van Steve munkatársa Robin (Maya Hawke, aki amúgy Ethan Hawke és Uma Thurman lánya) aki halál szimpi és jó dumája van, egészen addig amíg az évad végén nem comingout-ol egyet, és utána teljes érdektelenségbe fullad a karaktere (itt megjegyzem, nem is volt erre szükség, hogy beleerőltessenek egy ilyen vonalat, és nem is vitték tovább, szal annyit értek el vele, hogy Steve megint pofára essen). Régi/új Lucas húga, Erica aki nálam az évad egyik mélypontja volt, a kiscsaj rémségesen ripacs módon játszott, viszont cserébe idegesítő is volt a karaktere. Orosz fronton ott van a terminátor, aki valamiért kurva erős volt, csak éppen nem tudtunk meg róla semmit. A polgár mester Larry Kline (Cary Elwes, akiről nekem hamarabb jut eszembe a Fűrész és Robin Hood, fuszeklik fejedelme mint a Herceg menyasszonya), tipikus klisés pöcsfej. Szóval új karakterek szempontjából nem állunk túl jól.

A régiek közül a felnőttek hozzák a kötelezőt: Hopperből most inkább amolyan balfasz Magnumot csináltak (akiből bár kevesebb poén is elég lett volna, David Harbour olyan lazasággal hozza a szerepet, hogy neki ezt is el tudjuk nézni), Joyce továbbra is Joyce (anyja-fia, nem hiába), a már felnőtt kategóriába sorolható Nancy-Jonathan páros is hullámzó (hol remekül működnek együtt, hol kevésbé) picit. A már említett Steve-Robin páros is az évad pozitívumait erősíti, remek a két színész között a kémia, így tökéletes az adok-kapok. És akkor ott van Billy. Dacre Montgomery már az előző évadban is a széria Joffrey Baratheonja volt, egyszerűen imádom utálni! Billy fiú a strand sztárja, az összes nő tőle nedvesedik, különösen Mrs. Wheeler (Cara Buono, a nagybetűs prémium kategóriás milf). 

És az, hogy Duffer tesók fogják Billy fiút és megteszik az évad főellenségének (jó, valójában tudjuk, hogy Mind Flayer volt az, de Billy volt a fő szócsöve), az egyik legjobb döntésük volt. Alapjáraton rendezi át a figurákat a Hawkins-i sakktáblán (szó szerint és átvitt értelemben is), eléri azt, hogy Eleven "emberére" találjon benne, minden jelenete (amikor a MF irányítja) ütős, kellően para. Itt ki is szeretném az évad (és a sorozat) egyik legjobb jelenetét, a 6. rész utolsó pár percét, amikor a MF-Billy monologizál Elevennek, és közbe a montázs. Az utolsó előzetesben is hallható Plastic World több percen át tartó libabőr effektet eredményez garantáltan.

Eleven a Mind Flayer személyében olyan ellenfélre bukkant, amihez foghatóhoz még senki sem. Ez nem egy agyatlan szörny (Demogorgon) vagy egy kapu amit be kell zárni. A MF tisztában van a lány képességeivel, ezért előbb fizikailag (4. rész, A szauna teszt), majd itt lelki hadviselést folytat. Szembesíti a lányt, hogy igen kiccsaj, te engedtél be ide minket, ebbe a világba. És maradni is fogunk, de persze megölünk téged, a barátaidat, és aztán mindenki mást is. Hátborzongatóan zseniális jelenet, be is linkelem, de sajnos elég tré verziót találtam belőle.

 Az évad során szanaszét dobált csapatok az évad végére egyesülnek, egy baromira erős és epikus fináléban. Ami persze több kérdést is felvet (Hopper tényleg meghalt? Vagy esetleg ő az a bizonyos amerikai, akiről a stáblista jelenetben beszélnek? Eleven ereje oda vagy újratöltődik majd később mint az aksi? Hova fognak költözni? Hogy szereztek az oroszok egy Demogorgont? stb stb stb), és sajnos ezekre nem holnap fogunk választ kapni, sajnos.

Részemről 9,5/10, érzem, hogy sokszor fogom még ezt az évadot is megnézni. Dufferék 4-5 évaddal terveznek, szal 1 minimum még tuti jön. Csak jönne már.

A Stranger Things 3. évada elérhető a Netflix-en, magyar felirattal (vélhetően hamarosan magyar szinkronnal is, mert a stáblista után a magyar változat hangja is listázva vannak).

Ui.: az évad legcukibb jelenete magasan Dustin és Suzie duettje volt, a Neverending story-val. Fülig érő szájjal néztem végig!